JOGDÍJAT MINDEN INTERNETES SZÁMLÁBA?

Az Indexen olvasható egy Jean-Michel Jarre interjú, amiben elsőre nagyon meredeknek tűnő gondolatot oszt meg az olvasókkal: fizessenek a telekommunikációs cégek, internetszolgáltatók jogdíjat, mert nekik termel óriási bevételt a letöltés.

Ebben a bejegyzésben egy ilyen szisztémában rejlő lehetőséggel játszom el. Szigorúan csak erős idegzetűeknek…

Jean-Michel Jarre gondolata jó, az érv azonban hamis.

A letöltés – és pláne az illegális letöltés – a telekommunikációs cégeknek nem hoz direkt módon óriási bevételt, sőt néha az az érzésem, hogy az internetes csúcsidőkben a sávszélesség hiánya miatt inkább gondot okoz a nagy forgalom. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy indirekt módon mégis van némi haszna a szerverek sávszélességét biztosító telekommunikációs cégeknek az illegális letöltésekből, de a megoldást és az analógiát nem erre kell keresni.

Forgalmat és bevételt leginkább azoknak a cégeknek termel, amelyek felületet biztosítanak ezeknek a jogvédett tartalmaknak és lehetővé teszik azok kereshetőségét, elérhetőségét (van amikor ingyen, van amikor pénzért – de természetesen jogdíjat az esetek döntő többségében nem fizetve, bűncselekményt elkövetve).

„Amikor rádiót hallgatunk, senkinek sem jut eszébe, hogy az ott ingyenzene, sem pedig az, hogy illegális lenne. Miért? Mert a jogdíjakat a rádió kifizette előre.” – mondja Jarre párhuzamként említve a rádiókat. Bár tegyük hozzá, régen a rádiók is nagy ellenségei voltak a lemeziparnak.

A rádiós szisztéma azonban már működik az interneten. Így fizetnek jogdíjat a videomegosztó site-ok, mint például a YouTube, a különböző streaming szolgáltatások, mint az Európa néhány országában sikeresen, de üzletileg még nem kellő hatékonysággal működő Spotify.

A JÖVŐ LEHETŐSÉGEI

A jövő megoldása egyértelműen a Spotify és más hasonló úgynevezett peer-to-peer streaming megoldásokban lehet, ami a mobilinternet terjedésével és a közösségi hálózatokba történő integrálásával különösen izgalmasság válik. Ugyanakkor a Spotify által használt “Freemium” rendszer sem a tökéletes szisztéma, mert az eddigi tapasztalatok alapján egyértelművé vált, hogy az ingyenes verziót használó tagok nagy része sohasem lesz hajlandó fizetni a tartalomért (még akkor sem, ha plusz szolgáltatásokat kap érte). Illetve a korábbi prémium előfizetők is gyakran visszavándorolnak az ingyenes, reklámokkal finanszíroz(gat)ott változathoz. És ez nemcsak a zenére igaz, hanem a tartalomipar minden szegletére (beleértve a videót, a könyvet, az online újságokat).

A hirdetési piactól pedig nem lehet csodát várni. A hirdetési bevételekre épülő modellek csak a legnagyobbak esetében működhetnek hatékonyan (nem véletlen, hogy minden komoly tech cég elsősorban a növekedésre fókuszál az első periódusban és nem arra, hogy profitábilisan működjenek). Uralni kell a piacot és ez még a vezető magyar cégeknek is komoly kihívást jelent a dinamikusan és magabiztosan növekvő nemzetközi versenytársakkal szemben.

Az iPhone zártsága valamelyest remény lehetett sokak számára, de kötve hiszem, hogy minden idők egyik legdemokratikusabb vívmányát, az internetet, diktatúrához hasonló rendszerekkel mederben lehetne tartani. Ráadásul az Android és más mobil platformok is a nyitottságot hangsúlyozzák, tehát a szigor innen nézve is zsákutcának látszik.

A BŰNSZERVEZETEK KIIRTÁSA

A legjobb megoldáshoz vezető út a gordiuszi csomó átvágásával kezdődik:

Meg kell szüntetni az illegális letöltést. De nem a bűnszervezetek kiirtása a feladat, mert a jó oldalon harcoló kollégáknak is be kell látni, hogy ez egy lehetetlen küldetés. Csatákat nyerhetnek, háborút jelen körülmények között nem.

A bűnözőknek mindig technológiai előnyük lesz, a nagyhalak sosem kerülnek elő, mert gyakran strómanokkal dolgoznak. Ha “kiirtunk” egy torrent site-ot, vagy egy warez szervert, nő helyette másik kettő. A felhasználók (illegális letöltők) büntetése pedig határozottan nem lehet opció az általam elképzelt világban!

Ráadásul nagyon rombolja a zeneszerzők, zenészek megítélését az is, hogy folyton az átalakuló piacról és a pénzről beszélnek. El kell felejteni “a vedd meg a lemezt, mert különben éhen halok és nem tudok több dalt csinálni neked”, vagy a “ne töltsd le, illegális!” mondatokat.

A zenészeknek nem szabad pénzről beszélniük, a zenészeknek alkotni és szórakoztatni kell. A pénzről maximum az érdekeiket képviselő menedzserek beszéljenek, de ne a rajongókkal és a hallgatókkal. Nem rájuk tartozik.

Az illegális letöltéseket egy módon lehet felszámolni: szabadjára kell engedni a letöltéseket és az internetszolgáltatókon keresztül kell beszedni a jogdíjakat.

Visszatérve a Jean-Michel Jarre interjúra, a párhuzam a kábeltelevíziós modellel már működőképesebbnek tűnik – feltéve ha hiszünk a zeneértékesítés internetes számlába beépülő előfizetéses modelljében.

A kábelszolgáltatók csomagokkal operálnak: alapcsomag, tematikus plusz csomagok, prémium szolgáltatások (HBO, pornó csatornák), video-on-demand.

“MATRICÁS RENDSZER” 2.0

Remegő kézzel merem csak leírni, de valami hasonló megoldás lesz itt, mint az ellentmondásos írható CD-s, üres adathordozós matricás rendszer, csak sokkal szerethetőbb és hatékonyabb.

Az internetes előfizetési díjak ebben az esetben átalány alapon, sávszélesség és letöltési mennyiséghez mérten skálázva lennének kiszámlázva és ezek minden esetben tartalmaznák a különböző jogdíjakat is. Így gyakorlatilag előfizetéses rendszerben, de nem külön tételként (ne legyenek illúzióink, külön tételként senki sem rendelné meg, a becsületkassza pedig tudjuk, hogy nem működik) lenne legalizálva a jogvédett tartalmak beszerzése.

ÖNMÉRSÉKLET AZ ÁRAZÁSNÁL

Az előfizetési díjak, illetve az előfizetésbe épülő jogdíjak árazásánál a piaci szereplőknek nagyon óvatosan kell kezelni a számokat, hogy azok semmiképpen se legyenek a valóságtól elrugaszkodottak, és azzal is tisztában kell lenni, hogy a lemezipar jócskán, a mobilinternet előfizetések pedig extra módon túlárazottak voltak az elmúlt időszakban.

Akkor lenne sikeres ez a rendszer, ha minden jogdíjat és szolgáltatási díjat tartalmazó korlátlan havi előfizetési díj nagyságrendekkel nem lenne drágább, mint az aktuális családi korlátlan csomagok. A több tízezer forintos mobilinternet számlákat sürgősen el kell felejteni a piacnak.

Az ügy persze azért is nehéz, mert ezt a bizniszt nem lehet helyi szinten megoldani. Több iparág szimultán partija ez a globális pályán. A Magyarországot érintő dolgokat is minimum EU szinten kell lemeccselni úgy, hogy a szórakoztató tartalom meghatározó része amerikai. Szóval ehhez nagyon széleskörű összefogás és közös akarat kell. Ráadásul a jogdíjversenybe elsők között jelentkeznének be az egyéb online tartalmakat előállító médiumok, online újságok, magánszemélyek – teljesen jogosan. Nagy kérdés, hogy hol érdemes, hol racionális meghúzni a határt. Ki marad körön kívül és ki marad körön belül…

Egy ilyen internetszámlába épített előfizetéses csomag rendszerrel még a helyi szereplőket is helyzetbe lehetne hozni.

Nyugat-Európában már most is vannak olyan mobil csomagok, amelyben bizonyos site-ok eléréséért nem kell fizetni. Ingyenes Twitter és Facebook hozzáféréssel csábítják az előfizetőket. Az persze más kérdés, hogy mennyire lenne népszerű egy olyan olcsóbb csomag, ami mondjuk csak [origo], iWiW meg FreeMail elérést tartalmaz (letöltési lehetőség nélkül – vagyis alapcsomag), esetleg egy picivel drágább, ami csak Facebook meg .hu domaineket (limitált letöltési lehetőséggel, P2P streaming engedéllyel -  ráadásul helyzetbe hozva a magyar keresőket is, ezzel párhuzamosan az adott csomagban kizárva a Google keresőjét vagy más nemzetközi mumusokat). Írom mindezt úgy, hogy egyébként nem ismerem sem a magyar, sem az EU idevonatkozó versenyjogi szabályozásait, inkább csak hangosan gondolkodom a lehetőségekről…

És ami még fontosabb, nem az internet korlátozásáról vagy cenzúrázásáról beszélek – hanem csomagrendszerről, ahol természetesen mindenki számára elérhető lenne a teljes, “nagy internet” is – teljesen legális, korlátlan ingyenes letöltési lehetőséggel reális áron.

Mindenki az internet kapuja szeretne lenni (Google, Facebook, stb…), ugyanakkor az oda vezető csatorna legalább olyan fontos. Ennek megfelelően az internetszolgáltatók (főleg a mobil társaságok) kezébe komoly hatalom koncentrálódik a közeljövőben. Biztos, hogy lesznek itt még eddig elképzelhetetlennek tűnő felvásárlások is.

MUTYIMENTES VILÁG

A pénzek elosztása sem egyszerű feladat, de biztosan sokkal transzparensebb lenne, mint a jelenlegi adathordozós matricás, jogdíjbefizetős szisztéma. Az internet egyik legnagyobb előnye a mérhetőség. Miért pont ezt ne tudnánk mérni hatékonyan, ha már oly sok mindent tudunk mérni. Megvan ki kéri, miért fizet, mennyit fizet, kin keresztül, kinek fizet. Mutyimentes, tökéletes világ. Hallelujah!

Ezzel párhuzamosan fel kell készülni arra, hogy egy ilyen hatékony és mérhető rendszer még inkább tágítaná a szakadékot (anyagi értelemben) a népszerű és a szűkebb rétegeket érdeklő produkciók és tartalmak között, ami nem gond, csak egy újabb kulturális feladat minden ország minden kormánya számára. Épp ezért valamilyen kompenzációs szisztémára az elosztásban mindenképpen szükség lesz.

A piac megreformálása nagyon komoly, konfliktusokkal teli, gyakorlatilag lehetetlennek tűnő feladat. Az internet esetében különösen érvényes, hogy minden felülről jövő szabályozásnak kellőképpen átgondoltnak, piacbarátnak, életszerűnek kell lennie, mert minden rövid távú, csak szűk kör érdekeit szem előtt tartó, öncélú, vagy a múlt üzleti modelljeit preferáló állami szabályozás nem a fejlődést segíti, hanem mesterségesen növeli a lemaradást a világtól.