Rádiós slágerek készítését bemutató “szakácskönyv” még nem készült. Viszont olyan receptek már akadnak, amelyek nem a hozzávalókat sorolják, hanem a hozzá nem valókat.
Egy rádiós sláger ne legyen túl extrém, ne legyen túl bonyolult (sem dallamvilágában, sem szövegében), ne legyen nagyon úttörő… Illetve talán a legfontosabb és rock zenét hallgató, koncertező muzsikusok között a legveszélyesebb hozzáNEMvaló: NE LEGYEN BENNE GITÁRSZÓLÓ!
A gitárszóló égbekiálltó bűn egy pop terepre igyekvő zenész életében. Az elkapcsolási faktor a plafont verdesi. Vagy Te, vagy a rádió hallgatottsága. És ebben a harcban csak a rádió nyerhet!
Akarom írni nyerhetett eddig. Mert miközben effajta instrukciókat adunk a zeneszerzőknek, megjelent az amerikai slágerlistákon (nem a rock chartokon, hanem a mainstrem pop adókon) egy kedves szőke rocker lány, aki viszont úgy nyomja a gitárszólót élőben, tracken, rádióban, tévében, interneten, hogy a rock nagyöregjei is önigazolva érzik magukat.
Azért ne legyenek kétségeink: az ausztrál Orianthi sikeréhez erősen kellett a Kelly Clarksonhoz hasonló pop vonal, a mainstream zenét keverő producerek és zeneszerzők, valamint a Simon Fuller nevéhez köthető label/menedzsment.
Viszont Orianthi esetében jól láthatjuk, hogyan lehet a gitárját szerető lányt emészthetővé tenni, hogy lehet ügyesen egyensúlyozni a már csak a VH1-on, vagy talán már ott sem látható rock iskola és a modern pop között. Így kerülhet egy lemezre például Steve Vai, Ronan Keating és Desmond Child.